A megvilágosodás nem különül el a mosogatástól vagy a salátatermesztéstől. A gyakorlás lényege, hogy megtanuljuk a mindennapi életünk minden pillanatát mélyen, éber figyelemmel és összpontosítással átélni. A műalkotások kitalálása és létrehozása is a mindennapi életünk e pillanataiban történik. Amikor papírra vetjük a verset vagy a dallamot, az csak a megszületés pillanata. A műnek már ott kell lennie bennünk ahhoz, hogy világra tudjuk hozni. Ha viszont nincsen ott, hiába gubbasztunk hosszú órákon át az íróasztalunknál, nincsen semmi, ami megszülethetne, így nem is tudunk létrehozni semmit. A belátásunk, az együttérzésünk és az a képességünk, hogy a másik szívét megérintő módon tudunk írni, mind a gyakorlásunk fáján kirügyező virágok. Érdemes a mindennapi életünk minden pillanatát a hasznunkra fordítani, hogy ez a belátás és együttérzés szárba szökhessen.
Thich Nhat Hanh: Megbékélés - A belső gyermek meggyógyítása (Ursus Libris, 2018)
