Idézetek

Tíz évvel ezelőtt három, szép himalájai cédrust ültettem a remetelakom mellé, és most, valahányszor elmegyek mellettük, meghajolok előttük, arcomat kérgükhöz érintem, és megölelem őket. Teljes figyelmemmel lélegzem be és ki, felnézek a fák ágaira, gyönyörű leveleikre. Sok békét és energiát merítek ölelésükből. A fa érintése nekünk és a fának egyaránt gyönyörűség. A fák szépek, pihentetők és megbízhatók. Egy fa soha nem utasít vissza, ha át akarjuk ölelni. A fákra számíthatunk. Tanítványaimat is erre oktatom.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)

A történelmi dimenzióban születési és halálozási anyakönyvi kivonatunk van. Aznap, amikor anyánk eltávozik az élők közül, szenvedünk. Ha valaki leül mellénk, törődik velünk, némi megkönnyebbülést érzünk. Megkapaszkodhatunk valakinek a barátságában, a támogatásában, meleg kezében. Ez a hullámok világa. Élet és halál, hullámhegyek és -völgyek, lét és nemlét jellemzi. A hullámnak kezdete és vége van, de mindezekkel a tulajdonságaival nem írhatjuk le magát a vizet. A víz világában nincs születés vagy halál, nincs lét vagy nemlét, nincs kezdet vagy vég. Amikor megérintjük a vizet, az igazság végső dimenzióját érintjük, és felszabadulunk mindezek alól az elvek alól.

Thich Nhat Hanh: A béke érintése (Édesvíz kiadó, 2004)