A hétköznapi életünk minden pillanatában megteremthetjük az éber figyelmet, az összpontosítást és a belátást, ezek az energiák tesznek bennünket spirituálissá.
Amikor ifjú szerzetesként beléptem a rendbe, megtanultam, hogy felébredéskor ezeket a sorokat recitáljam: Ma reggel felébredve mosolygok. Huszonnégy új óra vár rám, fogadom, hogy minden pillanatot mélyen megélek, és együttérzéssel tekintek minden létezőre.
Akkor még nem ismertem fel ennek a versnek a mélységét és értelmét; még nem értettem. Miért kell mosolyognom reggel, amikor felébredek? Később megtanultam, hogy ez a mosoly már a megvilágosodás mosolya. Amint felébredünk, rájövünk, hogy van életünk, hogy az élet ott van bennünk és körülöttünk, és rámosolygunk. Mosollyal üdvözöljük az életet, hogy megérezzük magunkban az elevenséget, és kapcsolatba kerüljünk az életenergiánkkal. Megteremtjük az éber figyelem energiáját, ami azonnal spiritualitással tölt el bennünket.
A második sort recitálva a mosolyunk elmélyül, amikor ráébredünk, hogy huszonnégy új óránk van az életre, kitárhatjuk az ajtónkat és a szívünket, hogy éljünk velük. Felébredés és öröm hatja át a mosolyunkat, becsben tartjuk az életet, és fogadjuk, hogy jóra fordítjuk a megadatott órákat.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)