A Föld szépsége az éber figyelem harangja. Ha nem vesszük észre, kérdezzük meg magunkat, vajon mi az oka? Talán valami az útját állja. Esetleg akkora elszántsággal kutatunk valami más után, hogy nem halljuk meg a Föld hívó szavát.
Földanya így szól: „Gyermekem, itt vagyok veled, mindezt felajánlom neked.” Ez igaz: a napsugarak, a csiripelő madarak, a tiszta források vize, a tavaszi cseresznyevirágzás, és a négy évszakban rejlő szépség – mindez a miénk. Ha pedig képtelenek vagyunk meglátni vagy meghallani, annak oka az elménk zakatolása.
A Föld tudtunkra adja, hogy szolgál, és szeret bennünket. Minden virágban ott lakik a mosolya. Ránk mosolyog, de mi nem mosolygunk vissza rá. A kezünkben tartott gyümölcs – legyen az narancs vagy kivi – a Föld ajándéka. Ha nem vagyunk jelen, hogy találkozzunk a Földdel, az élettel, akkor hálát sem érzünk.
A csend elengedhetetlen feltétele annak, hogy meghalljuk a Föld hívó szavát, és válaszoljunk neki. Ha nincsen bennünk csend, nem halljuk meg a hívást: az élet hívását. A szívünk hív bennünket, de nem figyelünk rá. Nincs időnk, hogy hallgassunk a szívünkre.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)