Ne várjunk holnapig, vágjuk át ma a szenvedésünk béklyóit. Ma kell megtennünk. Van, hogy tétovázunk, és hónapokig, évekig vergődünk a nehézségeink csapdájában. Nem találjuk a kiutat. A bennünk levő harcos szabadulni akar, a meditáló meg akarja haladni a helyzetet, mégis hagyjuk, hogy a mélybe rántson bennünket a szenvedés. Véget akarunk vetni a helyzetnek, ám a bennünk levő harcos még nem lépett a tettek mezejére, emiatt érzi magát börtönben a belső meditáló.
...
Használjuk a bölcsesség kardját, hogy megszabaduljunk mindattól, ami megkísért bennünket, ami átvette az irányítást az életünk felett, ami szokássá alakulva rabul ejtett minket, és már eddig is annyi szenvedést okozott nekünk. Most rögtön, még ma határozzuk el, hogy nem megyünk tovább abba az irányba. Most vagy soha. Adjunk esélyt a bennünk levő harcosnak, hogy cselekedjen, előhúzza a kardját, és megszabadítson bennünket. Nem majd, nem holnap, hanem ebben a pillanatban.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)