A jógi, a gyakorló olyan művész, aki tudja, hogyan kezelje a félelmét és egyéb fájdalmas érzéseit. Nem tekinti magát áldozatnak, mert tudja, hogy tehet önmagáért.
Meghallgatjuk a bennünk lévő szenvedést, és kapcsolatba lépünk vele. Mélyen be- és kilélegzünk, hogy meglássuk: „Miért szenvedek? Honnan ered ez?” A szenvedésünk, a félelmünk talán a szüleink, az őseink és a bolygó szenvedését tükrözi. Ott van benne a korunk, a közösségünk, a társadalmunk és a népünk szenvedése is. Nagyon fontos, hogy ne nyomjuk el zenével, filmekkel és számítógépes játékokkal. Meditálóként talán a legfontosabb teendőnk, hogy bátran hazatérjünk önmagunkhoz, felismerjük és megtartsuk a szenvedésünket magunkban, míg a mélyére tekintünk.
A meditáló belélegez, és ezt mondja: „Üdvözöllek, félelmem, haragom, kétségbeesésem. Jó gondodat fogom viselni.” Amint elismerjük az érzést, és szeretettel, gondoskodással rámosolygunk, éber figyelemmel elfogadjuk a félelmet, rögtön elkezd átalakulni.
Ez az éber figyelem csodája. Olyan, mint a lótusz virágát fénybe öltöztető reggeli napsugár. A bimbó még nem nyílt ki, de a rá ragyogó napfény fotonjai átjárják, és egy-két órányi napfürdő után kibomlanak a virág szirmai.
Thich Nhat Hanh: A zen és a bolygó megmentésének művészete (Ursus Libris, 2022. Fordította: Máriás Petra.)